Nick Galléria kiállitási anyagából
Emelkedni kezd a repülőgép.
Házak makettszerű oldal perspektívája lassan térképszerűvé változik, és ez felidéz egy álmot. Évekkel azelőtt álmodtam, hogy ez az amerikás dolog megvalósulási szakaszba érkezett.
Kilépek kisebb üzletből.
Az égen, nem megszokott kékség, nem bárányfelhők úsznak, hanem földi világ geodéziai fotókra emlékeztető tükörképe. Analógia nem pontos, mivel amit látok, az életszerű. Néhol az utakon tűhegynyi pontok mozgását észlelem.
Egybefüggő távlati, máskor pedig mikroszkopikus látásmód, -mint kiderült,- nem csak álomban lehetséges, hanem megvilágítás és párarétegek változásai szerint, valóságban is.
Valóság és álom néha összekeveredik, viszont egyre kevésbé érzek késztetést, hogy szimbólumként lefordítsam. Nem le, hanem megfordítani kell. Megfordítani, akár tarot kártyát.
A tarot valamennyi nézete fonák.
Lelkesedni akarnék ezért az útért.
Meg nem élt amerika-élményünkben benne vannak olvasmányok, filmek.
Oriana Fallaci regénye idéződik fel, melyben a NASA-nál tett látogatását örökíti meg. 60-as évek közepénél, -holdutazás előtt, -még minden lehetségesnek látszott. Amerika valóban ígéret földje volt, együtt Szelíd motorosok és Száguldás a semmibe című filmekkel.
Lelkesedni akarnék ezért az útért, de leszoktam álmok fordításáról, kiegészítésekkel pedig szellemi vonszolódás. Vonszolódás miközben szélsebes gép ragad magával, mindenféle előkészítettség tematizálhatatlan kifordítottságába.
Mire felhők fölé érünk, tényleg átélhető lesz akasztott ember kártya perspektívája, légikisasszony pedig cukorkát osztogat.
Ideje Sendyre figyelni, akinek becenevét használom, mivel az igazi magyart tudatosan elfelejtettem.