2015. 09. 01.
Nyom jelleg
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):

 

lUPTON

Adam Lupton festménye

Az utazás, ami nem is utazás, hanem elbocsájtás, ugyanakkor felkutatása  másik létének, -olyankor amikor az már nincs is,- szövegeinek dekonstrukciója, olyan értelmezésé, ami a maradékokra figyel, elágazásokra, nyomokra, amelyek szándékolatlanul kerültek a korábbi  szövegekbe, és akartnál,  tudottnál is tovább mutatnak...
A lét olyan felfogása, amikor  másik arca definiálhatatlan, amikor  gesztusokon, reakciókon, válaszokon keresztül indulunk, és a fent említett "maradékok" révén olyan területekre érünk, amely másiknak sem teljesen ismert, -mivel létezési határterület,- amelyekhez új szótárakra lenne szükség.  
De nem csak nyelvi korlátokba ütközünk.  
Másik másságának archeológiájához,  metodikai nonszenszéhez metodikátlan intuíciókra, (-szintúgy szükség adódik). 
Nincs másról szó, mint  együttlét, -vagy egykor volt, ám megtartott, rögzült együttlét,- képzetútjain járva, logikailag definiált falak kreatív szétbontásával bevillanni a másik létszerkezetébe. 
Nincs másról szó, tranzit közben pillanatokra megvilágosodni és onnan újra indulni...
 Érzelmi tudat félálomterületei, határhelyei a kiindulási pont. 
 A "hasonlító viszonyítások absztrakciós rendszere" -amely már nem csak az álom, a művészet, de a filozófia utáni beszéd nyelve is,- lehetne  átjárat, az átkelés mindig máshol helyzete. 
 
Derrida pecsétnyomója (nálam)  lét numinozitása, érzelmi struktúrák képpé formált integrálása, cselekvésbe iktatása, miközben alapozódási mintáikat festem, nyomom a felszínbe.

"(Az itt felvázolt "utazás" egy 1995 december 27.én- elmondott rövid beszéddel indult, a Pantin temetőben, és egy "Istenhozzáddal" indított, búcsútlan búcsú Emmanuel Livians biologiai távozásával kapcsolatban.
Mindez folytatódott 1996 december 17.-én, a Sorbonne Richelieu-előadótermében, az Emmanuel Lévians emlékülés megnyitásaként.) "

Ez a fajta utazás a térbeli mozgás kifordítása, az időbeliség olyan szóródása, amikor mások révén, másokon keresztül jutunk túl önmagunkon,  és jutunk el másokhoz.
 Olyan élménysodrás, amelynek állomásai  szakaszjegyekkel nem járhatóak be, csupán elágazások jelentésegyütteseinek differenciáin keresztül.
 

 


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés