Viszont egy rossz hír is van, meghalt kedves barátunk Bagyal István (Bagyi) aki a galéria kezdeteitől jelen volt, végig aktívan segített, mindenkihez volt egy jó szava, egyszerűen hozzá tartozott a létesítményhez...
Nem tudok búcsúztatót írni. Feltóduló közhelyek ontológiai kifejezhetetlenséget jelzik. Akkor már inkább filozofikusság mögé állok... Csupán picivel jobb...
Akit kedvelek az már mindig is velem volt, és velem marad... Csupán megváltozott együttlét történetisége alakul át... Az tűnhet el, kit már életében elbocsájtottunk és elfedtünk... Viszont lényeg (és vajon mi az?!) nem metafizikus. Akire(mire) gondolok már mindjárt annál vagyok.
Tudattalanban nincsen tér és nincsen idő, csak kvázi hozzárendelődés.
.