Andrew Zbihlyj grafikája
Aki utazásra gondol, vagy akár csak álmodik róla, az a változást keresi, mert szüksége van belső területeinek felfedezésére, kiegészítésére, mert a viszonyrendszerei ezt igényelik, és ha az igény eléggé erős, meghívás a felszínen is megtörténik.
A meghívás utazása helyben is maradhat, -erre is látok példát,- amikor nem szükséges elhagyni az országot, és a történelmileg fontos belátás, összegzés megtörténik egy előadás keretén belül, vagy egy könyvben, esetleg mindkettőben, valamilyen határpont élményen keresztül.
A másik eset Szentkuthy Miklósé, akit utazásaiban semmiféle tér, idő, történeti helyzet nem korlátozott, szüntelen és minden irányban utazott, a gyűjtőpont pedig saját életidejét, jelenlét- metafizikáját transzcendálta túl, saját életidején, jelenlétén.
A többi példám sem kevésbé szerény.
Pilinszky János Beszélgetések Sheryl Suttonnal című esszéregényének készüléséről, már előzetesen volt tudomásom, amikor a hetvenes évek gimnáziumi padjában ülve, Pál Rita tanár és írónő irodalomóráin mesélt szigligeti, alkotóházbeli élményeiről.
Akkor még, csupán annyi derült ki, hogy amit Pilinszky napközben írt, azt este, a jelenlévő írótársainak felolvasta. Minden este, a költő szobájában találkoztak. Földön ültek,-mert nem volt annyi ülőalkalmatosság,- és szájtátva hallgatták.
Utólag megértettem ezt a szájtátást. Túl évtized közepén megjelent, megvettem és elolvastam ezt a könyvet.
Posztmodern első fuvallata érte el az országot.
Tíz éven keresztül készült megírni New York történetét. Holland és amerikai egyetemekkel levelezett, amikor ötvennégy éves korában, meghívta a Columbia Egyetem.
Bostonba repült, és vitték át New Jorkba.
Most csak annyit mondok erről a párbeszéd regényről, hogy akkor többszöri olvasat után sem értettem, -ám élmény alapvető maradt. Amit érteni véltem, az elég volt ahhoz, hogy irodalmi érettségi szabadon választott tételéhez kidolgozzam.
Olyasmi jött át, hogy ameddig festészet óriásit fejlődött modernitáson keresztül, addig a színház megrekedt.
Pilinszky egy néger színésznő ismeretségén keresztül jut el Robert Willson "Süket pillantása" című abszurd színművének élményéig. Nyilvánvaló kísérlet az ugrásra.