Rékai Zsolt: Fehér Madonna 84x68 cm
Nem tudom írtam e már erről a festményről előzetest.
Teljesen mindegy, mert ha hasonlót mondok is, az előzőtől elkülönbözik. Azóta már bizonyosan más perspektívából látom, és ha akarnák sem lennék képes visszahelyezkedni, megelőző nézőpontok valamelyikére, vagy azokat általánosítani, mivel az szilárd héjszerkezet lenne, lezárna minden zsilipet.
Festmény identitása, hogy az "én" elmozog benne, további játékot folytat, ami semmi esetre sem körülhatárolás, hanem műfajon belüli elemek határmezőiből történő szemlélése részek alkotta tárgyszerűségnek. Műfajok közötti mezsgyék megnyitása.
Nem szükséges metafizikai paradoxonok szétbontásának tudatos dekonstrukciós gyakorlata, hogy érzékelni lehessen, műalkotás belső szabadsága semmiféle osztályozásnak, általánosító szempontnak nincsen alávetve.
Festmény megelőlegez és megelőz minden filozófiát, mert nem filozófia, hanem valóság logikai korlátoktól mentes feltárása. Hogy utóbb mégis kötni és értékelni lehet, az csupán találkozási pont, feltöltési érték, kulturális potenciál tételezhetősége, (metafizika gyanús rámutatás?!,) ahelyett, hogy szöveg élményszerűen követné és tárná fel azt, ami kép és szöveg differencia miatt lehetetlen.
Csak hozzáadott érték lehetséges, kimerítés nem.
Nem tiszta művészetről van szó.
Tiszta művészethez viszonyítást meghagyjuk moderneknek, metafizikában gondolkodóknak, vagy osztályozó és besoroló művészettörténészeknek, akik ezzel nincsenek leírva, hanem újabb viszonypontot képezhetnek.
Nincsen jobb szavam rá, ez egy hibrid mű.
Műfaji kicsapongás, szürreális értékek felmutatási kísérlete, mint racionalitás értékeinek hiánypótlása.
Nincsen eredete, mert több eredete van, így eredetiség kifejezés szintén destabilizálódik. Eredetiség képződik, nem az "én" identitása hordozza, (-nem egymagú,-) hanem látásmód csatornázza. Sokféle eredetiség van, ezért inkább mellőzendő, nyelv és képelőttiséghez rendelt, áthúzott entitás.
A képnek mindene van, mert semmije sincsen.
A legelső ami széttörik, az idő lineáris mivoltára való felfűzhetőség.
Olyan képet, festményt vagy szöveget kellene létrehozni, ami saját keletkezési törvényeinek kijátszásán túl, nem tematizálható, mert maga írja a képi tematikát, -és ahogyan mondtuk, -minden egyes nézőpont fénytörésén felülíródik.