Erotikus kiállításra elkészült második festmény, pontosabban festmény-grafika. 

 Színes felületek és részleges körülhatárolások bizonyos témáknál előnyösebb lehet, mint hagyományosan egybemosott, színes foltszerű festés.

 Téma; hátrafelé megdöntött, lehetetlen szögbe állított lány. A modell tépi le magáról a ruhát.  Mozdulat és körülötte szétrobbanó, dico- fénypászmák, gesztusként dinamizálják tovább a látványt.

Lány, festményketrecből kitekint. Egyenesen  szemlélő felé fordul.

 Tekintete szenvtelen, kérdő, hidegen kihívó, és így paradoxont képez az érzéki mozdulattal.

Miközben téma előbomlott, rájöttem eredetre.

Talán egy éve, ismerősöm bemutatta barátnőjét. A lány jó alakú,  szép arcú.  Hideg acélkék tekintetén  azonban, nem lehetett tovább jutni. Démonikus módon hatott. 

Mondtam valami bók félét, dicsértem ismerősöm remek ízlését, és ekkor következett  második meglepetés. 

Semmit nem reagált, félre fordította  fejét, és attól kezdve, -tehát az ismeretség hiányának első percétől,- semmibe sem vett.

 Mintha megeredt volna a hó. Nyár kellős közepén svéd filmben találtam magamat.  Mélyen lenyűgözött az el nem rejtett elutasítás. Ok nélkül voltam ellenszenves, és ő, ok nélkül antiszociális.

Jogában áll,-gondoltam.Nem kötelező udvariasnak lenni. 

Egyedi és  hideg, mint valami általános eszmény... 

Már dolgoztam  festményemen, amikor autóbuszon megpillantottam, (ennek) a démonnak hasonmását. 

Még  ruha is hasonlított, amitől  képen megszabadulni igyekezik. ( a modell)

Efféle megvilágosító véletlen, nem nagyon nagy csoda, szürreális gyakorlatban. 

Viszont ez a második, állta  tekintetemet. Nem fordult el.

 Amikor ok-okozat visszájára fordul, megbicsaklik linearitás. Láttam magam előtt, ahogyan  kezébe nyomok  névjegykártyát, és megkérdezem, állna e nekem "aktot" ?!

 Ekliptikából aztán adódott, (meglett,)festmény címe: Akt akarok lenni!