Gesztus

Vegyük úgy, ez itt valóban, amolyan művész-napló szerűség.

 Amit keretei közé zár, többféle nézőpontból portré analógia. Akaratlagosan, nem akaratlagosan, miközben másról, másikról beszélünk, az pillanatokra minket is kitakar. 

Esetleges és egymást átfedő, önmagukhoz visszatérő útvonalakkal, belső portrét rajzolunk ki és át.

Ami adódik, részlegesség látszata, mivel nem létezik tükör, amin keresztül ne zuhanna megannyi részlet, uralhatatlan gesztus, kényszerűen kitakart elfedés, meg nem értett paradoxon.

Ez az üledék, maradék elv, ami kizárólagosan érdekes. Érdekes, ha egyáltalában megjelenik.

Művészettörténész ismerős "monológ" műfajba sorolt.

 Efféle "tiszta kijelentés" csupán teljes szakmai perspektívából tehető.  Magam részéről, ilyet nem tudok.

 Igaz  szakmai besorolás, szintén műfaj megidézése.

 Nem pusztán a szöveg, kép is gyanúba keveredik.

Tanulság, hogy "művész-napló" mögöttesében, elöljárószavát teszem (pusztán) macskakörmök közé. Teszem abban az értelemben, hogy kiemelt, de nem lehatárolt.

Posztmodernről szívesen beszélgetek, oktatási intézmények folyosóin (is). 

Feltéve, ha lehetséges   határok átlépése....